1. Milyen szerkezetileg osztályozzák az általánosan használt izocianátok különböző típusait?
Válasz: Alifás: HDI; Cikloalifás: IPDI, HTDI, HMDI; Aromás: TDI, MDI, PAPI, PPDI, NDI.
2. Melyek az általánosan használt izocianátok különféle típusai? Adja meg szerkezeti képleteiket!
Válasz: toluol-diizocianát (TDI), difenil-metán-4,4'-diizocianát (MDI), polimer difenil-metán-diizocianát (PAPI), folyékony MDI, hexametilén-diizocianát (HDI).
3. Mit jelent a TDI-100 és a TDI-80?
Válasz: A TDI-100 toluol-diizocianátra utal, amely teljes egészében a 2,4-es szerkezetből áll; A TDI-80 olyan keveréket jelöl, amely a 2,4-es szerkezet 80%-át és a 2,6-os szerkezet 20%-át tartalmazza.
4. Melyek a TDI és MDI megkülönböztető jellemzői poliuretán anyagok szintézisében?
Válasz: Ami a reaktivitást illeti, a 2,4-TDI többszörösen nagyobb reaktivitást mutat, mint a 2,6-TDI, mivel a 4-pozíciós NCO viszonylag távol van a 2-pozíciótól NCO és metil, ami minimális sztérikus akadályt eredményez. Ezzel szemben a 2,6-TDI reaktivitását szignifikánsan befolyásolja a szomszédos metilcsoportok sztérikus gátlása.
Az MDI-ben mindkét NCO csoport viszonylag távol van egymástól és szubsztituálatlan, így jelentős reaktivitást mutat. Még ha egy NCO részt vesz is egy reakcióban, csökkentve a fennmaradó NCO aktivitását, az általános reaktivitás továbbra is magas marad. Ezért az MDI alapú poliuretán prepolimerek reaktivitása nagyobb, mint a TDI alapú prepolimerek.
5. A HDI, IPDI, MDI, TDI és NDI közül mely típusok mutatnak jobb ellenállást a sárgulással szemben?
Válasz: HDI (a nem sárguló alifás izocianátok közé tartozik) és IPDI (a belőle készült poliuretán gyanták kiváló optikai stabilitást és vegyszerállóságot mutatnak, általában kiváló minőségű, nem sárguló poliuretán gyanták gyártásához használják).