A méretstabilitás fontos szempont a poliuretán elasztomer gyártás során, különösen a precíziós alkatrészek, ipari görgők, kerekek, tömítések, formák és más termékek esetében, ahol a végső méretek kritikusak. Gyakori kérdés a gyártók részéről: Miért zsugorodik tovább vagy változtatja meg méretét a poliuretán elasztomer a formázás után, és hogyan csökkenthető ez a probléma?
Az egyik fontos ok az, hogy a kémiai reakció nem feltétlenül fejeződik be teljesen, amikor a terméket eltávolítják a formából. A poliuretán keményedés magában foglalja az NCO-csoportok reakcióját a térhálósító rendszer reaktív komponenseivel. Még akkor is, ha az anyag szilárdnak tűnik, a visszamaradó reakcióképes csoportok a formázás után tovább reagálhatnak. Ez az utóreakció megváltoztathatja a keménységet, a mechanikai tulajdonságokat és a méreteket.
Ezért a zsugorodás szabályozásának első lépése a megfelelő reakcióindex és kikeményedési arány fenntartása. A túlzottan magas NCO-index további reaktív NCO-csoportokat hagyhat a következő reakciókhoz. Másrészt a túlságosan alacsony index tökéletlen kikeményedéshez és rossz mechanikai tulajdonságokhoz vezethet. Ezért a kiegyensúlyozott összetételre van szükség, nem pedig egyszerűen a kezelőszer mennyiségének növelésére.
A jó keverés és a gáztalanítás egyaránt fontos. A rossz keverés helyi területeket hozhat létre feleslegben vagy elégtelen reaktív komponensekkel. Ezek a különbségek egyenetlen kikeményedést és méretváltozásokat eredményezhetnek. A légbuborékok belső hibákká is válhatnak, és felerősíthetik a térhálósodás során bekövetkező méretváltozásokat. Az öntés előtti megfelelő vákuumos gáztalanítás segíthet csökkenteni ezt a kockázatot.
Egy másik hasznos intézkedés a penész hőmérsékletének szabályozása. A túl hideg forma egyenetlen kikeményedést okozhat a felület és az alkatrész belseje között. A stabil és megfelelő formahőmérséklet fenntartása elősegíti az anyag egyenletesebb megkötését.
Egyes alkalmazásoknál a kezdeti térhálósodási szakasz alatti nyomás szintén hozzájárulhat a jobb méretszabályozáshoz. Az anyag megfelelő nyomás alatt tartása a kikeményedés során csökkentheti a hibákat és fenntarthatja a kapcsolatot a forma felületével.
A méretstabilitás szempontjából talán a legfontosabb lépés az utókezelés. A formázás után a szabályozott fűtés lehetővé teszi, hogy a maradék reaktív csoportok tovább reagáljanak egy stabilabb környezetben. A készítménytől függően több órán át 60-80 fok körül alakulhatnak ki az utókeményedési körülmények. A pontos hőmérsékletet és időt teszteléssel kell meghatározni, mivel a különböző poliuretán rendszerek eltérő térhálósodási jellemzőkkel rendelkeznek.
A gyártás során egy gyakorlati eljárás magában foglalhatja a prepolimer előmelegítését és gáztalanítását, a térhálósítószer megfelelő hőmérsékleten történő elkészítését, a komponensek alapos összekeverését, adott esetben vákuumos gáztalanítást, előmelegített formába öntést, megfelelő nyomás fenntartását a kezdeti térhálósodás során, majd ellenőrzött utókezelést.
A fő elv az, hogy a méretstabilitást nem csak egyetlen paraméter szabályozza. A készítmény aránya, a keverési minőség, a hőmérséklet, a gáztalanítás, a formázás körülményei, a kezdeti kikeményedés és az utókezelés együtt működik. A megfelelően optimalizált kikeményedési folyamat csökkentheti a térhálósodás utáni méretváltozásokat, és egyenletesebb poliuretán elasztomer teljesítményt biztosít.