A poliéter-poliolok, mint a poliuretánhabok egyik fő alapanyaga, jelentős hatással vannak a végtermék teljesítményére. A poliéter-poliol minőségi paraméterei között a nedvességtartalom fontos paraméter, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Ez a cikk a nedvesség jelenlétét a poliéter-poliolokban, az elemzési módszert és az anyagtulajdonságokra gyakorolt hatását tárgyalja.
1. A nedvesség formája poliéter-poliolokban
A poliéter-poliolokban lévő nedvesség általában két formában létezik: fagyasztható vízben és nem fagyasztható vízben. E két vízmolekula állapota a poliéter-poliolok molekulaláncában való visszatartásuk mértékétől függ.
1. Lefagyasztható víz: A vízmolekulák ezen része gyengén lép kölcsönhatásba a poliéter-poliolok molekulaláncával. Létezésük hasonló a szabad vízhez, és alacsony hőmérsékleten megfagyhatnak.
2. Nem fagyasztó víz: A vízmolekulának ez a része erős kölcsönhatásban van a poliéter-poliol molekulaláncával, általában közvetlenül koordinálva a poliéter-poliollánc végén lévő hidroxilcsoporttal (OH) vagy az etoxicsoporttal kombinálva. (EO) lánc a poliéter-poliolban. Ezen vízmolekulák maximális abszorpciós csúcsfrekvenciája a nagyfrekvenciás spektrumban nem mozdul el a nedvességtartalomtól növekszik, ezért nem fagyos víznek nevezik.
2. Poliéter-poliolok nedvességtartalmának elemzési módszere
A poliéter-poliolok nedvességtartalmának pontos meghatározása elengedhetetlen a minőségük ellenőrzéséhez. Jelenleg az általánosan használt elemzési módszerek közé tartozik a differenciális pásztázó kalorimetria (DSC) és a nagyfrekvenciás spektroszkópia, valamint a Karl Fischer-titrálás.
1. Differenciális pásztázó kalorimetria (DSC): A DSC a minta melegítés közbeni hőváltozásának mérésével különbséget tesz fagyasztható és nem fagyasztható víz között. Ez a módszer vizuálisan megjeleníti a vízmolekulák állapoteloszlását poliéter-poliolokban.
2. Nagyfrekvenciás spektroszkópia: A nagyfrekvenciás spektroszkópia nagyon érzékeny az oldat szerkezetének és intermolekuláris asszociációs állapotának változásaira, és alkalmas a vízmolekulák kötési állapotának tanulmányozására poliéter-poliolokban. Ezzel a módszerrel a nem fagyasztás specifikus formája A víz elemezhető, és összehasonlíthatóak a különbségek a DSC analízis eredményeivel.
3. Karl Fischer titrálási módszer: A Karl Fischer titrálási módszer a nedvességtartalom közvetlen meghatározására alkalmas módszer, amely a legtöbb poliéter-poliol nedvességtartalmának meghatározására alkalmas. Ez a módszer a mintában lévő nedvességet vízmentes metanolból vonja ki, majd Karl Fischer reagenssel titrálja a minta nedvességtartalmának pontos kiszámításához. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Karl Fischer titrálás módszer nem alkalmas tiolokat, peroxidokat vagy ezzel egyenértékű aldehideket tartalmazó poliéter-poliolokhoz.3. A nedvesség hatása a poliéter-poliolok tulajdonságaira