Amikor a hőre keményedő anyagok--életfázisának végéről van szó – a hőre lágyuló műanyagokkal ellentétben – a melegítés vagy olvasztás újrahasznosítási technológiája nem alkalmazható. Ennek ellenére a poliuretánhab-ipar általában az elmúlt években ezen a kihíváson dolgozott. A múltbeli problémák közül sok megoldódott az ellátási láncban, a szabályozási környezet fejlődött, és az újrahasznosítási technológiák hosszú utat tettek meg.
Ma két fő technológia áll rendelkezésre a PU-hab hatékony újrahasznosítására, a mechanikai és a kémiai (fejlett / továbbfejlesztett) újrahasznosításra. A kettő között az a különbség, hogy a kémiai újrahasznosítás a degradációs elvet követi – vagyis a poliuretán hulladékok depolimerizálódnak az elsődleges nyersanyaggá.
Mechanikai újrahasznosítás
A mechanikai újrahasznosítás mint módszer évtizedek óta létezik. A PU hab ellátási lánca már az elmúlt évtizedekben nagy erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy javítsa erőforrás-hatékonyságát a gyártási szakaszban. A mechanikai feldolgozás kötőanyag hozzáadásával vagy anélkül a legegyszerűbb és legalapvetőbb módja a PU újrahasznosításának. Napjainkban szinte az összes PU-hab gyártási és átalakítási hulladékot vagy törmeléket a habosítók és átalakítók burkolatként értékesítik, és különféle termékekben használt PU-kötésű hab előállítására.
A kényelmi alkalmazásokban megtalálható PU hab élettartama megegyezik a termékével – akár több évtizedig. Másrészt a merev PU hab fő alkalmazási területe – a szendvicspanelek – sokkal hosszabb átlagos élettartammal rendelkezik. Ez az eltérés a mechanikusan újrahasznosított PU-hab eltérő minőségét eredményezi.
Vegyi újrahasznosítás
A kémiai újrahasznosítás, más néven megerősített újrahasznosítás, minden olyan újrafeldolgozási technológiát foglal magában, amelyben olyan vegyi anyagokat vagy eljárásokat alkalmaznak, amelyek közvetlenül befolyásolják a műanyag vagy magának a polimernek az összetételét. Ebben a folyamatban a poliuretán hab kémiai nyersanyagokra, nevezetesen poliolokra és diizocianátokra bomlik. Figyelembe véve a költségeket, az alkalmazott hőmérsékletet és a további szubsztrátumokat, a fokozott újrahasznosítás sokkal nagyobb igénybevételt jelent, mint a mechanikus újrahasznosítás.
Két fő vegyi újrahasznosítási technológia létezik. Az első a kemolízis, amely a használt kémiai reagensektől függően számos különböző alkategóriára oszlik, például acidolízisre, hidrolízisre, aminolízisre vagy alkoholízisre. Ma ezzel a technológiával a PU-hab poliol-frakciója újrahasznosítható, és kutatások folynak a jövőben a diizocianátok újrahasznosítására is. A második technológia a termokémiai újrahasznosítás, melynek során az olajokban és gázokban az anyagokat visszavezetik molekuláris szintre, amelyek új nyersanyagként használhatók fel a petrolkémiai iparban. Az ún
Egyéb technológiák
Az egyik leggyakrabban használt technológia a merev PU-hab újrahasznosítására a biológiai lebomlás. Ezt a technológiát a szerves anyagok élő szervezetek vagy enzimjeik általi lebontása jellemzi. Ez a polimer láncok lerövidülését és egyes részeinek eltűnését eredményezi. Ez molekulatömegének csökkenéséhez vezet, és kedvező körülmények között akár a lebomlott anyag teljes mineralizációját is eredményezheti. A nagyobb polimerek teljes lebomlásához azonban általában több különböző organizmus együttműködése szükséges. Ez több lépésből állhat: a polimer lebontása monomerekké, redukálásuk egyszerűbb vegyületekké és a végső lebomlás szén-dioxiddá, vízzé és metánná (anaerob körülmények között).