A hírek, miszerint az Egyesült Államok és Irán újrakezdhetik a tárgyalásokat, rövid távon segítettek a piaci hangulat megnyugtatásában, és ennek megfelelően az olajárak is visszahúzódtak. De ez nem jelenti azt, hogy a helyzet a Hormuzi-szorosban kevésbé súlyos lett volna. A Reuters arról számolt be, hogy az amerikai hadsereg már hat kereskedelmi hajót fordított vissza az új blokád keretein belül, miközben a szoroson áthaladó teljes forgalom továbbra is jóval a háború előtti -szint alatt marad. Leegyszerűsítve a címlaphangulat enyhült, de a fizikai piac továbbra is szűkös.
Ez azért számít, mert a Hormuz a világ egyik legfontosabb energiafokozó pontja. Az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatala szerint 2025 első felében körülbelül 20,9 millió hordó olaj mozgott naponta a szoroson. Ami még fontosabb az ázsiai piacok számára, hogy a Hormuzon áthaladó kőolaj és kondenzátum körülbelül 89%-a Ázsiába került, és Kína, India, Japán és Dél-Korea az áramlások 74%-át tette ki. Más szóval, amikor a Hormuz megszorul, Ázsia érzi először és legtisztábban a hatást.
Egy másik fontos, de kevésbé ismert pont az, hogy az alternatív útvonalak túlságosan korlátozottak ahhoz, hogy a Hormuzot teljes egészében helyettesítsék. Az EIA becslése szerint a szaúd-arábiai kelet-{1}}nyugati és az Egyesült Arab Emírségek Abu Dhabi vezetéke együtt csak napi 4,7 millió hordót képes megkerülni, míg Irán tényleges megkerülési kapacitása csak körülbelül napi 0,3 millió hordó. A napi több mint 20 millió hordós Hormuz-áramlással szemben ez a tartalékkapacitás egyszerűen túl kicsi. Tehát még ha egyes rakományokat átirányítanak is, a piac továbbra is jelentős strukturális szűk keresztmetszettel néz szembe.
A kérdés már nem csak a fuvarköltségekről vagy a piacpszichológiáról szól. Az EIA áprilisi rövid távú energiakitekintésében közölte, hogy a Hormuzi-szoros február 28-a óta ténylegesen le van zárva a hajóforgalom elől. Becslések szerint az útvonalra erősen támaszkodó olaj{3}}országok, köztük Irak, Szaúd-Arábia, Kuvait, az Egyesült Arab Emírségek, Katar és Bahrein, naponta kb. áprilisban napi 9,1 millió hordóra emelkedik. Ez döntő fontosságú, mert azt mutatja, hogy a fennakadás már a valódi kieső termelésbe is átterjedt, nem csak a logisztikai késedelembe.
Egy másik szempont, amelyet sok olvasó figyelmen kívül hagyhat, az az, hogy még ha a feszültségek lehűlnek is, a piac nem tud gyorsan visszatérni a normális kerékvágásba. Az EIA szerint továbbra is kockázati prémiumot tart fenn olajkilátásaiban, mert a Hormuzon keresztüli forgalom fellendülése továbbra is a tartályhajók lemaradásaival, az útvonal-módosításokkal és a kiújuló fennakadások kockázatával foglalkozna. Arra is számít, hogy a bezárások csak 2026 végén térnek vissza a konfliktus előtti szint közelébe-, ami azt jelenti, hogy ez a geopolitikai prémium nem csak néhány napos történet.
Az érvelés további élesítése érdekében a Nemzetközi Energia Ügynökség ezt a történelem legnagyobb olajellátási sokkjának nevezte, és becslései szerint a konfliktus napi 1,5 millió hordónyi globális olajellátást vont el. Ugyanakkor 2026-ra vonatkozó keresleti kilátásait a napi 640 000 hordós várt növekedésről napi 80 000 hordós csökkenésre fordította. Ez a kombináció különösen fontos: a piac most kínálati sokkkal és a magasabb árak miatti keresletrombolás korai jeleivel néz szembe.
Tágabb makrotávlatból az IMF súlyosabb lefelé mutató forgatókönyveket is megfogalmazott, ha a konfliktus tovább tart. Kedvezőtlen forgatókönyvében az IMF azt feltételezi, hogy a második negyedévtől kezdődően az olajárak 80%-kal emelkednek a 2026. januári alapvonalhoz képest, ami 2026-ban körülbelül 100 dolláros átlagos kőolaj azonnali hordónkénti árának felel meg, miközben Európában és Ázsiában a gázárak 160%-kal emelkednek az alapvonalhoz képest. Súlyosabb forgatókönyv esetén az IMF szerint 2026-ban hordónként 110 dollárra, 2027-ben 125 dollárra emelkedhet az olajár, míg Európában és Ázsiában 200%-kal emelkedhet a gáz ára ugyanebben az időszakban. Ezek a feltételezések azt mutatják, hogy a nagyobb intézmények ezt nem tekintik egyszerű rövid távú eseménynek. Úgy látják, ez sokk, amely átterjedhet az inflációra, a növekedésre és az ipari költségekre.