Ezen a helyen írtunk a különböző teljesítményű poliolokról, amelyeket az elasztomerek kívánt teljesítményének eléréséhez használnak különböző alkalmazásokban. A dizocianát típuson túlmenően a poliolok számos feldolgozási és teljesítményelőnyt kínálnak a készítőknek.
Ebben a cikkben mindezt az egyes poliolcsaládok kulcsfontosságú tulajdonságainak közvetlen összehasonlításával gyűjtjük össze, hogy segítsünk a felhasználóknak egy gyors útmutatóval a poliol kiválasztásához bevonatok, ragasztók, tömítőanyagok és elasztomerek összeállításakor.
A megfelelő poliol kiválasztásának nagyon fontos lépése, hogy meghatározzuk az adott alkalmazás kulcsfontosságú tulajdonságait és azt a környezetet, amelyben az alkatrészeknek teljesíteniük kell. Az uretán alkatrészeket például szívósságuk, sokoldalúságuk és tartósságuk miatt használják. Rendkívül fontos annak biztosítása, hogy a kezdeti tulajdonságok ne romoljanak jelentősen az idő múlásával a kedvezőtlen környezeti expozíció miatt. Egy adott formulához a legjobb poliol kiválasztása jelentheti a különbséget a jó minőségű vagy az alacsony teljesítményű termék előállítása között.
A környezet által az uretán alkatrészekre gyakorolt negatív hatások gyakori példái, amelyek felgyorsíthatják azok romlását, többek között az észter alapú uretán hidrolízise forró és nedves körülmények között, valamint azon tulajdonságok elvesztése, amelyeket az éteralapú anyagok általában mutatnak, ha valamelyik forró környezetbe vagy közvetlen napfénybe.
Az egyes poliolkémiák belső jellemzőinek alapos ismerete kulcsfontosságú az adott alkalmazáshoz megfelelő anyagválasztáshoz, és elkerülhető a modulus, a szakítószilárdság és a környezeti expozíció miatti veszteség.
Ezután az egyes poliolcsoportok alapvető kémiájával, fizikai tulajdonságaik kulcsfontosságú jellemzőivel, környezeti/kémiai ellenállásukkal, valamint az ilyen típusú poliolok tipikus alkalmazási területeivel foglalkozunk.