PCDLa polikaprolakton diol rövidítése. Ez egyfajta poliészter poliol, amelyet a poliuretán kémiában lágy szegmens alapanyagként használnak. Az epszilon-kaprolakton gyűrűnyitásos polimerizációjával állítják elő diol-iniciátor alkalmazásával. A molekulaszerkezet ismétlődő kaprolakton egységeket tartalmaz mindkét végén hidroxilcsoportokkal, ami lehetővé teszi, hogy izocianátokkal reagáljon, és poliuretán anyagokat képezzen.
A poliuretán gyártás során a PCDL fontos szerepet játszik a végtermék rugalmasságának, szilárdságának és tartósságának meghatározásában. Általában öntött poliuretán elasztomerekben, hőre lágyuló poliuretánban, bevonatokban, ragasztókban és tömítőanyagokban használják. Különösen nagyra értékelik azokban az alkalmazásokban, ahol egyensúlyra van szükség a mechanikai szilárdság és a rugalmasság között.
A PCDL egyik legfontosabb jellemzője a hidrolízissel szembeni kiváló ellenállás. A hagyományos poliészter poliolokhoz képest a PCDL alapú poliuretán rendszerek lényegesen jobb stabilitást mutatnak, ha hosszú ideig nedvességnek és víznek vannak kitéve. Ez alkalmassá teszi olyan környezetekre, ahol elkerülhetetlen a páratartalom vagy a vízzel való érintkezés, például tengeri alkatrészek, kültéri ipari alkatrészek és bizonyos vegyi feldolgozó berendezések.
Egy másik fontos tulajdonsága a jó alacsony hőmérsékleti rugalmassága. A PCDL-ből készült poliuretánok alacsonyabb hőmérsékleten is megtartják rugalmasságukat anélkül, hogy törékennyé válnának. Ez hasznos olyan alkalmazásokban, mint a görgők, kerekek, tömítések és rezgéscsillapító alkatrészek, amelyek változó éghajlaton vagy hideg környezetben működnek.
A PCDL szintén hozzájárul a jó mechanikai szilárdsághoz, ha poliuretán készítményekbe építik be. Egyensúlyt biztosít a keménység és a rugalmasság között, lehetővé téve a gyártók számára, hogy tartós és rugalmas anyagokat tervezzenek. Ez a kombináció fontos mérnöki alkalmazásokban, ahol ismétlődő feszültség, ütés vagy deformáció lép fel.
Mechanikai előnyei mellett a PCDL viszonylag jó kémiai stabilitással rendelkezik számos szabványos poliészter poliolhoz képest. Jobban ellenáll a víznek, a híg savaknak és az általános környezeti öregedésnek. A készítménytől függően azonban továbbra is aromás vagy alifás poliuretán komponens, így vegyszerállósága a rendszer általános kialakításától függ.
A PCDL különböző molekulatömegekben kapható, például 1000, 2000 és 3000. A molekulatömeg befolyásolja a poliuretán végső tulajdonságait. Az alacsonyabb molekulatömegű PCDL általában keményebb és erősebb anyagokhoz vezet, míg a nagyobb molekulatömegű minőségek lágyabb és rugalmasabb elasztomereket eredményeznek. Ez lehetővé teszi a készítők számára, hogy a megfelelő minőség kiválasztásával módosítsák a teljesítményt.
Előnyei ellenére a PCDL drágább, mint a közönséges poliéter-poliolok, például a PTMEG vagy a polipropilénglikol. Emiatt elsősorban nagy teljesítményű alkalmazásokban használják, nem pedig olcsó habtermékekben. A PCDL alapú poliuretán rendszerek fő felhasználói azok az iparágak, amelyek hosszú élettartamot, nagy kopásállóságot és zord körülmények között is stabil teljesítményt igényelnek.
A tipikus alkalmazások közé tartoznak az ipari görgők, szállítószalag kerekek, bányászati berendezések alkatrészei, nagy teljesítményű tömítések, autóalkatrészek és speciális bevonatok. Használják hőre lágyuló poliuretánban is, ahol jobb hidrolízisállóság és mechanikai tulajdonságok szükségesek.