A poliéter-poliolok és a poliészter-poliolok különbsége és jellemzői.
Különbség
1. Nyersanyagok és szintézis technológia
Poliéter-poliolok: Általában kis molekulatömegű, aktív hidrogént tartalmazó vegyületeket (például etilénglikolt, propilénglikolt stb.) használnak kiindulási anyagként. Kémiai szerek hatására epoxivegyületek, például etilén-oxid (EO), propilén-oxid (PO), tetrahidrofurán (THF) gyűrűnyitási polimerizációjával jönnek létre. Például glicerinnel iniciátorként poliéter-triolok állíthatók elő propilén-oxid gyűrű-nyitási polimerizációjával.
Poliészter poliolok: Általában dikarbonsavak (például adipinsav, ftálsavanhidrid stb.) és diolok (például etilénglikol, 1,4-butándiol stb.) polikondenzációs reakciójával állítják elő. Például az adipinsav és az etilénglikol bizonyos körülmények között polietilén-diklorid reakción megy keresztül polietilén-dikondenzációig.
2.Molekuláris szerkezet
Poliéter poliolok: A molekuláris gerincet éterkötés (-0-) köti össze, és több éterkötés szerkezettel rendelkezik. Molekulalánca viszonylag rugalmas, térbeli ellenállása kicsi.
Poliészter poliolok: A molekulaváz észtercsoportot (-COO-) tartalmaz, és az észtercsoport jelenléte a molekulaláncot bizonyos polaritással és merevséggel rendelkezik.
3. Megjelenés és állapot
Poliéter-poliolok: általában színtelen vagy világossárga átlátszó viszkózus folyadék, viszonylag alacsony viszkozitással és jó folyékonysággal.
Poliészter poliolok: Általában színtelen vagy világossárga viszkózus folyékony vagy viaszos szilárd anyag, viszkozitásuk általában nagyobb, mint a poliéter-polioloké, különösen a nagyobb molekulatömegű poliészter-poliolok lehetnek szobahőmérsékleten szilárd halmazállapotúak.