1.4 Olaj- és vegyszerállóság
Poliuretán elasztomer, különösen a poliészter poliuretán elasztomer, erősen poláris polimer anyag. Kevés affinitása van a nem poláris ásványolajhoz, és szinte nem korrodálja a fűtőolaj (például kerozin, benzin) és a mechanikai olajok (például hidraulikaolaj, motorolaj, kenőolaj stb.). Sokkal jobb, mint az általános célú gumi, és használható a nitril gumihoz képest. Alkoholokban, észterekben, ketonokban és aromás szénhidrogénekben azonban erősen megduzzad, és magas hőmérsékleten fokozatosan elpusztul. Halogénezett szénhidrogénekben jelentősen megduzzad, és néha lebomlik. Ha a poliuretán elasztomert szervetlen oldatba merítjük, katalizátor hatása nélkül, az hasonló ahhoz, mintha vízbe merítené. Gyenge sav- és lúgoldatban gyorsabban bomlik le, mint vízben. Az erős sav és az erős lúg nagyobb korróziós hatással bír a poliuretánra.
Az olajban lévő poliuretán elasztomer üzemi hőmérséklete 110 fok alatt van, ami magasabb, mint a levegőben. Számos mérnöki alkalmazásban azonban az olaj mindig vízzel szennyezett. A tesztek kimutatták, hogy mindaddig, amíg az olaj 0,02% vizet tartalmaz, szinte az összes víz átkerülhet az elasztomerbe. Ekkor a használati hatás jelentősen eltérő lesz.
1.5 Vízállóság
A poliuretán elasztomerek szobahőmérsékleten jó vízállósággal rendelkeznek, és nem mennek keresztül jelentős hidrolízisen egy-két éven belül, különösen a polibutadién, poliéter és polikarbonát típusok esetében. A fokozott vízállósági vizsgálat és az extrapolációs módszer segítségével megállapítható, hogy a szakítószilárdság felére elvesztéséhez szükséges idő normál hőmérsékletű, 25 fokos vízben poliészter elasztomer (polietilén-propilénglikol-adipát-TDI-MOCA) esetében 10 év, poliéter elasztomer (PTMG-TDI-MOCA) 50 éves, azaz a poliéter típus 5-szöröse a poliészter típusának.
1.6 Hőállóság és oxidációállóság
A poliuretán elasztomerek jó hőállósággal rendelkeznek inert gázokban (például nitrogénben), és szobahőmérsékleten is jó az oxigén- és ózonállóságuk, különösen a poliészter típus. A magas hőmérséklet és az oxigén egyidejű hatása azonban felgyorsítja a poliuretán öregedési folyamatát. Az általános poliuretán elasztomerek felső hőmérsékleti határa hosszú távú, folyamatos levegőben történő használat esetén 80-90 fok, rövid távú használat esetén pedig elérheti a 120 fokot. A termikus oxidáció megvalósulását jelentősen befolyásoló hőmérséklet körülbelül 130 fok. A fajták tekintetében a poliészter típusú termikus oxidációállósága jobb, mint a poliéter típusé. A poliészter típusok közül a polihexilén-adipát típus jobb, mint az általános poliészter típus. A poliéter típusok közül a PTMG jobb, mint a PPG típus, és mindkettő javul az elasztomer keménységének növekedésével. Ezenkívül az általános poliuretán elasztomerek szilárdsága jelentősen csökken magas hőmérsékletű környezetben.