Az öntött poliuretán elasztomereket széles körben használják ipari alkatrészekben, amelyek nagy kopásállóságot, mechanikai szilárdságot és rugalmasságot igényelnek. Általában ipari görgőkben, hajtókerekekben, szállítószalag alkatrészekben, tömítésekben és egyéb folyamatos súrlódásnak vagy ismétlődő mechanikai igénybevételnek kitett alkatrészekben találhatók meg.
Számos hagyományos gumianyaggal összehasonlítva a poliuretán elasztomerek a kopásállóság, a teherbíró képesség és a rugalmasság hasznos kombinációját biztosítják. Tulajdonságaik a kémiai összetétel és a gyártási folyamat megváltoztatásával a különböző munkakörülményekhez igazíthatók.
Az ipari görgők és kerekek a leggyakoribb alkalmazások közé tartoznak. A kiviteltől függően a poliuretán alkatrészek anyagmozgató berendezésekben, gyártósorokban, nyomdagépekben és ipari szállítórendszerekben használhatók. Teljesítményük olyan tényezőktől függ, mint a keménység, a terhelés, a működési sebesség, a felületi érintkezés és a környezeti feltételek.
A bányászatban és az ásványi feldolgozásban a poliuretánt szitákhoz, kopólemezekhez, bélésekhez és egyéb, koptató részecskéknek kitett alkatrészekhez használják. Ezek az alkalmazások gondos anyagválasztást igényelnek, mivel a működési környezet folyamatos ütésekkel, nedvességgel, éles részecskékkel és változó hőmérséklettel járhat. Előfordulhat, hogy egy száraz ipari hengerhez alkalmas készítmény nem biztosít ugyanolyan élettartamot a nedves ásványi feldolgozás során.
A keménység fontos kiindulópont a poliuretán elasztomer kiválasztásakor. A lágyabb minőségek rugalmasságot és felületi érintkezést biztosítanak, míg a keményebb fokozatok olyan alkalmazásokhoz alkalmasak, ahol nagyobb deformációállóságot igényelnek. A Shore A és Shore D skálákat általában a keménység leírására használják, de a két skála eredményeit nem szabad közvetlenül felcserélhetőnek tekinteni.
A keménység önmagában nem határozza meg az alkatrész általános teljesítményét. A kopásállóság, a szakítószilárdság, a rugalmasság, a nyomószilárdság és a hidrolízisállóság egyaránt fontos lehet. Két azonos névleges keménységű poliuretán anyag különböző eredményeket mutathat a tényleges működési körülmények között.
A poliuretán kémiai szerkezete is befolyásolja alkalmasságát. A poliéter alapú poliuretán általában jó ellenállást biztosít a hidrolízissel szemben, így hasznos a nedvességgel járó alkalmazásokban. A poliészter alapú poliuretán bizonyos mechanikai és olajállósági követelmények tekintetében előnyöket kínálhat. A megfelelő választás a teljes működési környezettől és a kész alkatrésztől elvárt tulajdonságoktól függ.
Például egy beltérben használt poliuretán kerék elsőbbséget élvezhet a gördülési ellenálláson, a teherbíráson és a kopási teljesítményen. Előfordulhat, hogy egy bányászati szita más egyensúlyt igényel a kopásállóság, a rugalmasság és a vízállóság között. A tömítéseknek és az ipari hengereknek további követelmények vonatkozhatnak a kémiai érintkezésre, a méretstabilitásra vagy a felületi minőségre vonatkozóan.
A gyártási minőség egy másik fontos tényező. A nedvességszabályozás, az anyaghőmérséklet, a keverés, a gáztalanítás, a forma előkészítése és a kikeményedés körülményei mind befolyásolhatják a végső komponenst. A rossz folyamatszabályozás buborékokat, egyenetlen keménységet, felületi hibákat vagy inkonzisztens mechanikai tulajdonságokat eredményezhet.
Öntött poliuretán elasztomer anyagok beszerzésekor a gyártóknak gyakorlati alkalmazási részletekkel kell ellátniuk a szállítókat. Ezek magukban foglalhatják az alkatrészek méreteit, a szükséges keménységet, az üzemi hőmérsékletet, a munkaterhelést, az érintkezési anyagokat, a víznek vagy vegyszereknek való kitettséget és a várható üzemi feltételeket.
Az új alkalmazásoknál hasznos a laboratóriumi vizsgálat, de gyakran szükség van tényleges munkakörülmények közötti próbára a végső fokozat kiválasztása előtt. A kopási teljesítmény és az élettartam értékelése segíthet a gyártóknak elkerülni, hogy kizárólag a kezdeti vételár alapján válasszanak anyagot.
Az öntött poliuretán elasztomerek sokféle lehetőséget kínálnak az ipari alkatrészgyártáshoz. A legjobb eredményeket az anyagösszetétel és az alkalmazási terület összehangolása, az öntési folyamat ellenőrzése és a teljesítmény reális működési feltételek melletti értékelése eredményezi.