A francia kutatók fényérzékeny poliuretán készítményeket fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a folyékony habok megszilárdulását ultraibolya fénnyel beindítani és szabályozni.
A megközelítés egy fotobázis generátort használ látens katalizátorként. Amikor a készítményt UV-sugárzás éri, a generátor felszabadít egy alapot, amely felgyorsítja a poliuretán reakciót, lehetővé téve a kutatók számára, hogy megválasszák, mikor kezd el megszilárdulni a hab.
Guillaume Cotte{0}}Carluer és munkatársai a strasbourgi Charles Sadron Intézetben azt mondták, hogy a módszer nagyobb ellenőrzést biztosíthat a hab morfológiája felett anélkül, hogy minden egyes sejtszerkezethez külön készítményre lenne szükség.
A hab tulajdonságait erősen befolyásolja a buborékok mérete, a folyadéktartalom és az az időtartam, ameddig a folyékony habot hagyják kiszáradni a térhálósodás előtt. A hagyományos PU eljárásokban a buborékképződés, a vízelvezetés és a polimerizáció egyszerre megy végbe, ami megnehezíti ezen paraméterek egyikének önálló beállítását.
A kutatók az UV{0}}érzékeny poliuretán készítményeket olyan millifluid rendszerrel kombinálták, amely képes viszkózus komponensek összekeverésére és egyenletes buborék{1}}méret-eloszlású habok létrehozására.
A hab besugárzási pontjának megváltoztatásával a csapat szabályozni tudta, hogy mennyi ideig ürüljön ki a megszilárdulás előtt. Ez lehetővé tette a végső sejtmorfológia megváltoztatását, miközben megőrizte ugyanazt az alapkészítményt.
A kutatók a fotobázis generátort hagyományos katalizátorral is kombinálták. Azt mondták, hogy ez a hibrid megközelítés a szilárdulási viselkedés még szélesebb skáláját biztosítja a fokozatos háttérkeményedés és az UV-expozíció okozta gyorsítás kombinálásával.
A rendszer jelenleg egy laboratóriumi-léptékű módszer, amelyet elsősorban modellhabok előállítására és tanulmányozására szánnak. A külsőleg kiváltott kikeményedés azonban végül hasznosnak bizonyulhat olyan alkalmazásokban, amelyek pontosan szabályozott porózus szerkezeteket igényelnek, beleértve a szigetelést, a szűrést, a könnyű alkatrészeket és a szövetmérnöki állványokat.
A kutatók szerint a fő innováció az volt, hogy egyetlen készítményből testreszabható morfológiájú habokat lehet előállítani, ahelyett, hogy az egyes szerkezetek előállításához újraformálnák a kémiát.